A Hoq-barlang: a túra, a feliratok és amit elárulnak

A Hoq-barlanghoz vezető gyalogút nem az érdekes rész, és mégis mindenki erről fog mesélni, aki megjárta. Meredek, sehol egy árnyék, a talaj laza mészkőtörmelék, és nagyjából kétharmadánál van egy pont, ahol az ösvény mintha egyenesen egy sima sziklafalnak tartana. Aztán a fal kinyílik: talán harminc méter széles nyílás, és a hőmérséklet nagyjából tíz fokot esik.

Mi ez a barlang

A Hoq nagyjából három kilométer mélyen nyúlik be az északkeleti part mögötti sziklafalba. A legtöbb látogató körülbelül az első kilométert járja be – itt vannak a képződmények, és itt van a régészeti anyag is.

Mészkőbarlang egy olyan szigeten, amely javarészt a tengerből kiemelt mészkőből áll, és pontosan azt csinálja, amit az ilyen barlangok szoktak: függőcseppkövek, állócseppkövek, oszlopok ott, ahol a kettő összeért, és a falakon végigfolyó cseppkőpáncél, megdermedt függönyökben. Némelyikük hatalmas. Bent, mélyen a barlangban van egy tó, és egy folyó, amely a csapadékos évszakban megindul.

De nem ettől fontos ez a hely.

Az írás a falakon

2000-ben és 2001-ben belga és orosz kutatócsoportok mérték fel a barlangot, és feliratokra bukkantak. Nem néhányra. Több mint kétszáz szövegre és rajzra, a falakba és letört állócseppkövekbe vésve vagy rájuk festve, annyiféle írással, hogy a felsorolás szinte pontosan kirajzolja a késő ókor indiai-óceáni kereskedelmi hálózatát.

A többség indiai írással készült, legtöbbjük bráhmival. Van dél-arábiai, van etióp, van görög, és van legalább egy palmürai szöveg a mai Szíria területéről. A legtöbbjüket valamikor az i. sz. első és hatodik század közé keltezik.

A tartalmuk többnyire teljesen hétköznapi, és éppen ettől rendkívüliek. Nevek. Egy ember rögzíti, hogy itt járt. Néha az apja neve, néha a hazai kikötő, olykor egy hajó. Vannak hajórajzok is. Van egy fatábla, amelyet a barlangban hagytak, és sértetlenül került elő – bráhmi írás van rajta.

Tengerészek voltak. Partra szálltak egy szigeten egy monszunátkelés kellős közepén, felkapaszkodtak egy dombra egy barlanghoz, felírták a nevüket a falra, aztán a legtöbbjük feltehetően továbbhajózott. Ez a barlang a leggazdagabb fennmaradt forrás arról, hogy kik mozogtak valójában a nyugati Indiai-óceánon kétezer évvel ezelőtt – és azért létezik, mert egy barlang sötét és száraz, és senki nem festett rá.

Szokotra a Periplus of the Erythraean Sea című, első századi görög kereskedői kézikönyvben Dioscurida néven bukkan fel, azzal a megjegyzéssel, hogy arabokból, indiaiakból és görögökből álló vegyes lakosság lakta. Hosszú időn át ez csak egy sor volt egy szövegben. A Hoq ugyanez az állítás, csak maguk az emberek írták le.

Odajutás és belépés

A megközelítés a parti útról indul, a klasszikus körút keleti szakaszán, rendszerint ugyanazon a napon, mint Arher és a dűnéi – ez kegyes sorrend: előbb a barlang, amíg hűvösebb van, aztán a strand.

A saját vezetőd mellé a közeli faluból is kapsz egy helyi kísérőt. Ez nem választható, és nem is formalitás. A barlangra közösségi hozzáférési megállapodás vonatkozik, a díj ezt tartja fenn, a helyi vezető pedig tudja, hol vannak a leletek, és hova nem szabad lépned.

Rod Waddington from Kergunyah, Australia · CC BY-SA 2.0

Vigyél fejlámpát, ne telefont. Vigyél több vizet, mint amennyit elégnek gondolsz, mert a felkapaszkodás forró, a barlang viszont nem. Olyan cipőt húzz, aminek valóban van tapadása: a talaj egyenetlen, helyenként nedves és csúszós. Nincs korlát, nincs kiépített ösvény, nincs világítás és nincs tábla – pontosan ettől jó, és pontosan ezért kell lassan haladni.

Amit ne csinálj

Ne érintsd meg a feliratokat. A képződményekhez se nyúlj, bár más okból: a bőr zsírja az érintés pontján leállítja a cseppkő növekedését.

Ne vigyél el semmit. A padlón heverő letört cseppkődarabok a lelőhely részei, és némelyiken írás van.

Kérdezz, mielőtt lefényképezed a régészeti emlékeket, és ne használj rájuk vakut. A vezetőd elmondja, mi megengedett; a szabályok pedig azért vannak, mert ez egy régészeti lelőhely, amely történetesen kerítés nélkül áll.

Hogyan illik az útitervbe

A Hoq a keleti szakaszon fekszik, és magától értetődően párosul a dűnékkel és a parttal. Ha inkább a sziget története vonz, mint a növényvilága, akkor ez Szokotra legfontosabb állomása, és többet érdemel egy elkapkodott óránál.

A barlangok és kanyonok tágabb köre – köztük a déli Digub és a Kalysan melletti édesvízi medencék – a barlangok és kanyonok programban szerepel. Azok a klasszikus körutak, amelyek a Hoq-barlangot is érintik, expedíciós csomagjainkban találhatók, a régészet pedig a sziget hosszabb kereskedelmi történetéhez kapcsolódik a kulturális útikalauzokban.

Óvatosan az időadatokkal

A gyalogutat negyvenöt perctől két óráig terjedő időkkel szokták leírni, irányonként. Mért adatot senki nem tett közzé, és az interneten idézett időtartomány nem annyira nézeteltérésre utal, mint inkább arra, hogy senki nem mérte le. Számolj háztól házig három-négy órával, aznap kérdezd meg a vezetődet, és az utazásszervezők oldalain szereplő számokat közelítésként kezeld, ne menetrendként.

A többi barlang

A Hoq az, ahová eljutnak a látogatók, de nincs egyedül. Szokotra mészkőből van, a mészkő pedig oldódik.

Digub a déli oldalon szélesebb és sokkal könnyebben elérhető: rövid séta, nem kapaszkodó, tág szájjal és egy nehéz oszlopokkal teli teremmel. Ezt a barlangot érdemes megnézni, ha a csoportodban valakinek túl sok a Hoq megközelítése; gyakran a déli strandokkal együtt szerepel a programban.

Hardscarf · CC BY-SA 4.0

Dahaisi a keleti oldal hosszabb útitervein bukkan fel, és valóban nagy. Nagyon kevés látogató fordul meg itt, részben azért, mert az odajutás elviszi a nap nagy részét.

Sokkal több van belőlük. A fennsík át van lyuggatva velük, a legtöbbjüknek nincs neve egyetlen fellelhető térképen sem, és jó néhányat soha nem mértek fel rendesen. Barlangászok az 1990-es évek óta dolgoznak a szigeten, megszakításokkal, és a felmérés közel sincs kész.

Miért őrizte meg a barlang azt, amit a sziget nem

Érdemes feltenni a kérdést, hogy miért egy barlangban vannak a feliratok, és nem a kikötőben, ahol a tengerészek valójában partra szálltak.

A válasz egyik fele az, hogy valószínűleg mindkét helyen ott vannak, csak a kikötőiek eltűntek. A parti helyszíneket elmossa az erózió, beépítik őket, elhordják róluk a követ. Egy barlang néhány száz méterrel feljebb a sziklafalon, száraz teremmel, ahová senkinek nincs oka bemenni, és ahonnan nincs mit elvinni, nagyjából a legjobb archiválási körülmény, amit egy ókori szöveg kívánhat magának.

A másik fele az, hogy talán éppen a felkapaszkodás volt a lényeg. Egy barlang a partraszállás fölött, amelyhez fel kell mászni, és amelyben édesvíz van, pontosan az a fajta hely, amelyet az emberek megjelölnek. Több szöveg inkább fogadalmi jellegűnek olvasható, mint alkalminak, és különösen a fatábla úgy néz ki, mint amit szándékosan hagytak ott, nem pedig menet közben karcoltak fel.

Senki nem tudja biztosan. Ez a bizonytalanság őszinte, és érdekesebb, mint egy kerek válasz.