A sárkányvérfa: hol láthatod, és miért pusztul

Semmi nem készít fel a méretére. A sárkányvérfáról készült fényképek ellaposítják azt, ami valójában a Diksam-fennsíkon történik, ahol több ezer példány áll laza sorokban a mészkövön, mindegyik egy sűrű zöld korong, csupasz törzsön egyensúlyozva. Úgy néznek ki, mintha tervezték volna őket. Nem tervezte őket senki, és éppen az alakjuk a lényeg.

Mire jó ez az alak

A Dracaena cinnabari a spárgafélék családjába tartozik, ami igazán különös tény akkor, ha épp egy ilyen fa alatt állsz. A törzse elágazás nélkül nő, amíg a fa virágot nem hoz; ekkor a korona kettéválik. Aztán újra virágzik, és minden ág újra kettéágazik. Ismételd ezt évszázadokon át, és megkapod azt a koronát, amit látsz: több száz végágat, olyan sűrűn egymáshoz préselve, hogy a lombsátor összefüggő felületnek látszik.

Ez a lombsátor két feladatot lát el egy olyan szigeten, ahol alig esik. Felfogja a fennsíkon átgördülő monszunködöt, és viaszos levelein kicsapatja; a levelek az ágakon át a törzsre, majd a gyökérzónába vezetik a vizet. Emellett árnyékolja a saját gyökereit a nap elől, amely különben szárazra sütné a vékony talajt. A fa tulajdonképpen a saját öntözőrendszere és a saját napernyője.

Nézz be egy fa alá, és általában a környező talajnál zöldebb, sűrűbb növényzet kis körét találod. Ez a fa mikroklímája, és olyan más endemikus növényeknek ad menedéket, amelyek a nyílt fennsíkon nem élnének meg.

Hol láthatod őket valójában

A legtöbb látogató számára a válasz a Firmihin. A sziget belsejében, a Diksam-fennsíkon fekszik, és sehol máshol nem maradt fenn ilyen sűrű állomány idős fákból. Szinte minden utazásszervező érinti, rendszerint egy a közelben töltött sátoros éjszakával, és azért érdemes ott maradni, nem pedig csak áthaladni, a fény miatt: délben a koronák lapos sziluettként hatnak, hajnalban és alkonyatkor viszont rendkívülivé válnak.

Firmihinen kívül a fák inkább szórtan állnak, nem tömbökben. Az északkeleten fekvő Homhil palackfákkal és tömjénfákkal együtt mutatja meg őket egy természetes medence fölötti fennsíkon. Egy-egy példány a Diksam-fennsíkra felvezető út mentén is áll, a belső földutak pedig néhány tucat fából álló ligeteket érintenek. Ha sűrűséget akarsz, menj Firmihinbe. Ha egyetlen fát akarsz az ég előtt, a fennsík peremei jobbak.

A gyanta

Vágd meg a kérgét, és a fa vérezni kezd. A nedv percek alatt átlátszóból mélyvörösre oxidálódik, és törékeny, bíborvörös cseppekké keményedik, amelyeket le lehet kaparni.

Ez a sárkányvér, és egyáltalán ennek köszönhető, hogy a sziget megjelenik az ókori forrásokban. Jóval több mint kétezer éven át kereskedtek vele a Földközi-tenger térségébe és az Indiai-óceánon át; festékanyagként, lakként, kozmetikumként és gyógyszerként használták. A szokotrai háztartások ma is gyűjtik kis mennyiségben, és Hadiboban meg az út menti megállóknál fel is kínálják neked.

A kereskedelem a korábbinak a töredéke, és a gyanta, amit veszel, inkább szuvenír, mint árucikk. Ha veszel belőle egy keveset, azzal a gyűjtő háztartásokat támogatod. Ha magad vágsz meg egy fát, azzal nem – és ezt tulajdonképpen mondani sem kellene.

Amit a legtöbb útikalauz kihagy

Az erdők nincsenek jó állapotban, és tisztességtelen lenne mást állítani.

A fák, amelyeket Firmihinben fényképezel, idősek. A gond az, ami hiányzik: a fiatalok. A csemeték kikelnek, aztán megeszik őket a kecskék. A fennsíkon akkora a legelési nyomás, hogy az újulat főként ott jelenik meg, ahová az állatok nem jutnak el: sziklapárkányokon és kőhasadékokban – ez pedig nem olyan eloszlás, amely fenntart egy erdőt.

Erre rakódik rá az éghajlat. A sziget szárazodik, és a monszunköd, amelyre a fák rá vannak utalva, egyre kevésbé megbízhatóan érkezik meg. A 2015-ös Chapala és Megh ciklon idős fákat pusztított el teljesen, az IUCN értékelései pedig többször is jelezték, hogy az erősödő ciklonok olyan fenyegetést jelentenek, amelyet egy lassan növő, lassan szaporodó faj nem tud kiheverni.

Az UNESCO és az IUCN erről szóló anyagai nyilvánosak, részletesek, és érdemes elolvasni őket az utazás előtt. Megváltoztatják, hogy mit is látsz. Egy sárkányvérfa-állomány nem időtlen táj. Olyan populáció, amelynek demográfiai gondja van, és épp abban a pillanatban fényképezed le, amikor még látványos.

Természetvédelmi munka azért folyik. A kecskéket kizáró, bekerített területeken életben is maradnak a csemeték, és közösségi faiskolák jöttek létre. Hogy ez felskálázható-e a probléma méretéhez, nyitott kérdés.

Gyakorlati tudnivalók

A fák magasan nőnek, jobbára nagyjából 300 és 1500 méter között, ami azt jelenti, hogy a fennsík hűvösebb és szelesebb a partnál. Vigyél magaddal egy réteget akkor is, ha a napot rövidnadrágban töltötted a tengerszinten.

Firmihinben nincs olyan bejárati kapu és jegy, amilyenre számítanál. A belépés az utazásszervezőn keresztül történik, a közösségi díjak pedig – ahol ilyet szednek – rendszerint benne vannak a csomag árában. Ezt inkább kérdezd meg, mintsem feltételezd.

A fotózásban a korona a téma, és a fény minden. A déli óra teljesen ellaposítja őket. A legtöbben a fennsík kora reggeli ködét szeretnék elkapni, de erre egyetlen adott napon sincs garancia.

Ne mássz fel rájuk. Előfordul, fényképeken is látszik, és kárt tesz egy olyan fában, amelynek évszázadokba telt elérnie ezt a méretet.

Hogyan illeszkedik egy utazásba

Firmihin természetes módon a szokásos körút közepére esik, rendszerint a fennsík alatti kanyonokkal együtt. Ha az endemikus növényvilág a fő okod az érkezésre, nem pedig egy megálló az út mentén, mondd ezt el az érdeklődéskor: a fák megnézése és a köztük eltöltött valódi idő közötti különbség időbeosztási döntés, és könnyebb meghozni azelőtt, hogy az útiterv véglegessé válna, mint utána.

A virágzási időszak köré épített utak az expedíciós csomagjaink között találhatók, a tágabb endemikus történet pedig – a palackfákkal és a tömjénfafajokkal együtt – az endemikus növényvilág programjain vonul végig.

Mi nő mellette

A sárkányvérfa kapja a fényképeket, pedig csak egy a sok endemikus faj közül, és a fennsík akkor áll össze igazán, ha a szomszédait is meg tudod nevezni.

A palackfa, azaz az Adenium obesum socotranum a másik, amelyet nem lehet nem észrevenni: duzzadt szürke törzs, mint egymásra folyt gyertyák halma, a virágzás hónapjaiban élénkrózsaszín virágokkal a tetején, és gyakran egyenesen a csupasz sziklából nő ki. Ebben a törzsben tárolja a vizet, ezért képes megkapaszkodni olyan sziklafalon, ahol semmi más.

A tömjénfát itt több, máshol elő nem forduló faj képviseli: Boswellia-fák kapaszkodnak a lejtőkbe olyan szögben, hogy az hibának látszik. Szokotra tömjénjével a gyantája mellett kereskedtek, és e fajok közül néhány mára nagyon kevés egyedre fogyatkozott.

Aztán ott az uborkafa, a Dendrosicyos socotranus, az egyetlen faj a tökfélék családjában, amely fává nő. Úgy néz ki, mint amit egy gyerek rajzolt, akinek elmondták, mi az a fa, de még sosem látott egyet sem.

Szokotra növényfajainak nagyjából egyharmada sehol máshol nem él vadon. Ez a szám az oka annak, hogy a szigetcsoport az UNESCO világörökségi helyszíne, és érdemes magaddal vinned a fennsíkra: ami a lábad előtt van, annak nagy része ugyanolyan szűk elterjedésű, mint a fejed fölötti fa.

Egy megjegyzés a névről

Találkozni fogsz azzal, hogy a sziget fáját sárkányfának nevezik, és sárkányfák a Kanári-szigeteken, Marokkóban és a térség más pontjain is nőnek. Ezek rokonok, de nem ugyanaz. A Dracaena cinnabari egyedül Szokotráé.

A név nem a fától, hanem a gyantától származik. A középkori és az ókori források a sárkányvért egy viadalban elpusztult sárkány és elefánt megalvadt véreként írják le, ami jobb történet, mint a fanedv, és egyáltalán nem ártott az árnak.